Sztravinszkij-Vivaldi turnésorozat
Világhírű zenészek és színészlegendák összjátéka
Igor Stravinsky „játékra és táncra írott elbeszélése”, A katona története különleges szereposztásban és koncepció szerint kerül színre. Az előadást Ascher Tamás rendezi, Molnár Piroska a mesélő, az egyes szerepekben pedig Bezerédi Zoltánt, ifj. Vidnyánszky Attilát és Kelemen Hannát láthatjuk. Az ördöggel szerződést kötő katona fausti történetéhez a világháborús körülmények miatt minimálisra redukálta a zenekart Stravinsky, a hangszercsoportok legjellegzetesebb tagjait hegedű, nagybőgő, klarinét, fagott, kornett (vagy trombita), harsona és egy ütőshangszer alkotta szeptett képviseli.
Vivaldi 1725-ben A harmónia és a találékonyság erőpróbája címmel megjelentetett concertogyűjteményben adta ki ,,A négy évszak” című ciklusát. A négy hegedűversenyhez egy-egy szonettet is költött, majd a partitúra megfelelő helyeire beillesztve zenésítette meg ezeket. A szerző teljes sorozatát Václav Morzin cseh grófnak ajánlotta, s a dedikációban így írt irodalom és zene összekapcsolásáról: ,,Nagyméltóságú Úr, (…) Esdekelve kérem, ne csodálkozzék Fenséged, ha e kis létszámú és szerény concertók közt megtalálja A négy évszakot, amely már sok idővel ezelőtt Fenséged türelmes nagylelkűségét élvezhette. Higgye el nekem, hogy azért találtam őket kinyomatásra méltónak – noha minden tekintetben ugyanazok a darabok-, mert a szonettek mellett immár minden bennük ábrázolt dolog pontos magyarázatával láttam el őket. Bizonyos vagyok abban, hogy Ön úgy fogja megítélni őket, mintha újak lennének.”
A Fesztivál Akadémia Budapest turnéja a Filharmónia Magyarország támogatásával és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával jön létre.
Népszava: Aki az ördöggel cimborál
“Bejön a katona a színpadra. Mindene mozog. Mintha egyszerre táncolna és gimnasztikázna. Ifj. Vidnyánszky Attila már eddig is bizonyította, hogy egyedülálló a mozgástechnikája, ám Sztravinszkij A katona története című kamaraoperájának a címszerepében erre a képességére újra rácsodálkozhatunk. De nem csak erre, hanem a játékosságára, az ironikus, mégis komoly színpadi jelenlétére is. Egyszerre szomorú és vidám bohóc.”