Rados FerencHUN

Rados Ferenc zongoraművész muzsikus családból származik: édesapja Rados Dezső, hírneves hegedűtanár. A fiatal Rados a Bartók Béla Szakiskolát 1952 és 1956 között Antal István, a Zeneakadémiát az 1956/57-es tanévtől kezdve 1959-ig Kadosa Pál növendékeként végezte.

Rados Ferenc 1964-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, később a Zeneakadémia tanára lett. Eleinte Kadosa Pál asszisztenseként működött, de később legendás hírű főtárgy- és kamarazene-tanárrá vált, – egy egész generáció számára meghatározó jelentőséggel. Tanítványa volt a ma világhírű zongoraművészeink mindegyike, zenei életünk derékhadát képező muzsikusaink közül pedig igen sokan látogatták kamarazene óráit. A szoros értelemben vett tanításon kívül gyakran foglalkozott már érett, befutott művészek meghallgatásával, kamaraegyüttesekkel, sőt zenekarral is.

„Bizony ő a mester, ő tud pillanatnyilag olyan dolgokat itt Magyarországon a zenéről, zongorázásról, amelyeket nagyon kevesen tudnak, vagy senki sem tud rajta kívül. Kisugárzás generációkra volt és van döntő hatással. Radost nagyon alulértékelik, mindig is alulértékelték. Talán ő maga is az oka ennek, túlzott szerénységével, természetének megkérdőjelezhetetlen vonásaival, enyhén ironizáló hajlamával. Ezek azonban mindig a zenét, és a tanítvány szolgálják, az ő javukra válnak.” (Kocsis Zoltán)