Maxim RysanovGRB

Maxim Rysanov hangszerének egyik legjelentősebb képviselője. A ma már Magyarországon élő művész 1978-ben született Ukrajnában, a londoni Guildhall School of Music and Drama növendékeként diplomázott 2000-ben, a neves intézmény arany medálját elnyerve. Harmincévesen a Gramophone az év fiatal művészének választotta. 2016 májusában ő mutatta be a lett Peteris Vasks új brácsaversenyét, de Penderecki Kettősversenyének két évvel azelőtti oroszországi premierje is az ő nevéhez fűződik. Kiemelkedő jelentőségű eddigi pályáján a Dobrinka Tabakova bolgár zeneszerzőnő műveiből készített lemez, amelyen karmesterként is közreműködik, és amelyért Grammy-díjra jelölték.

MAXIM RYSANOV HIVATALOS OLDALA

Barnabással már ismerték egymást, amikor először találkoztam vele még Kaposváron, az ősidőkben. Ott állt előttem egy végtelenül „cool”, napszemüveges nagymenő, az érinthetetlen sztárzenész. Aztán ez a csodabrácsás néhány nappal később mindenki helyett gyűjtötte a fát a tábortűzhöz, és ő csinálta a tüzet a Deseda-tó partján. Hatalmas lélek, csordultig telve az orosz sztyeppe tágas romantikájával, de a legszenvedélyesebb pillanatokban is lenyűgöző tartással zenél. Jeligéje – nomen est omen – a maximalizmus. Nemcsak brácsaművészként, hanem tanárként és karmesterként is. Kocsis vele szerette volna felvenni a Bartók-lemezösszkiadás számára a Brácsaversenyt. Elképesztő aprólékossággal és fanatizmussal, sejtről sejtre dolgozza ki a zeneműveket, de ugyanígy viszonyul mindenhez, amivel kapcsolatba kerül. Hangszerének álltartójából valóságos gyűjteménye van, mintegy hatvan darab: ebből ötvenhét nem igazán jó neki, három megfelelő. Addig nem nyugszik, amíg meg nem találja az igazit, és csodálatos, hogy az életben már megtalálta: a húgomat. Nem vagyok hát elfogulatlan vele kapcsolatban, hiszen valódi családtag.”(Kokas Katalin)