Káosz és harmónia

A görög mitológiában Khaosz a sötétség, a tátongó űr, a rendezetlenség istene. „Elsőnek jött létre Khaosz, majd Gaia követte, / szélesmellű Föld, mindennek biztos alapja” – ekként írja le a világ teremtésének első fázisát a görög költő, Hésziodosz a Kr.e. a 8. században. Hasonlóképpen, az ürességből indul a bibliai teremtéstörténet is: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. / A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén.” A káosz volna tehát valamennyi teremtő aktus kiindulópontja: a semmi, amelyből bármi, ami létrejön, formát ölt. Ha akarjuk tehát, valamennyi zene a káoszból születik: a rendezetlen ürességből, a csendből bukkannak elő a hangok, rendezett formát öltenek, s létrejön a harmónia. Harmonia a görög mitológiában a szerelem és a háború istenének (Aphroditének és Arésznek) gyermeke, s éppúgy felelős az emberi kapcsolatok békéjéért, a háborúba menetelő seregekben uralkodó rendért, mint a kozmikus harmóniáért.

A Fesztivál Akadémia programsorozata 2019-ben a francia barokk zenszerző, Jean-Féry Rebel (1666–1747) Káosz című kompozíciójával kezdődik, s bő egy héttel később az ugyancsak francia barokk Jean-Marie Leclair (1697–1764) harmonikus g-moll hegedűversenyével fejeződik be. De a káoszból létrejövő harmónia nemcsak egy hét távlatában, hanem nap mint nap is átélhető lesz a fesztiválon, különösen, ha elfogadjuk a görög mitológia alapvetését, hogy a teremtés aktusa szorosan összekapcsolódik a szeretettel: Khaosz és Gaia után mindjárt Erosz, a szeretet jött létre, mert a teremtő erő a szeretetben rejlik. A Fesztivál Akadémia tökéletes példát kínál erre az ősi, görög bölcsességre, amennyiben a szeretet a motorja a fesztiválnak: a zene szeretete, a tanítás és a zenélés szeretete, és ami talán ennél is fontosabb, a kamarapartnerek és a közönség szeretete, végső soron a másik ember szeretete.