Fellélegzés #14 – Grieg, Sosztakovics

„Az első szonátám naiv, gondolatokban gazdag, a második nemzeti érzelmű, a harmadik tágabb horizontra tekint” – írta egyik levelében Edvard Grieg három hegedű–zongora szonátájáról. Az 1886-ban keletkezett utolsó, c-moll darab, amely a koncerten két fiatal Kossuth-díjas, Kelemen Barnabás és Balázs János előadásában hangzik el, valóban nagyobb szabású kompozíció, mint az évtizedekkel korábban keletkezett első két szonáta. A komor és drámai hangvételű kompozíció, amelyben a Grieg zenéjére jellemző északi szépség és nyugalom is fontos szerepet kap, méltán vált a romantikus kamarazene-repertoár egyik legnépszerűbb darabjává: a kotta megjelenését követően alig néhány hónap alatt több mint ezer példány fogyott belőle. Éppúgy összefoglalás – Grieg művészetének foglalata –, miként Sosztakovics hét románca 1967-ből. „Minden, amit a hosszú évek során ezidáig komponáltam, csak előkészület volt ehhez a műhöz” – írta Sosztakovics a ciklusról, amelyet a Horti–Kokas–Rohmann–Csalog kvartett előadásában hallhatunk. A legendás csellistának, Msztyiszlav Rosztropovicsnak és szoprán énekesnő feleségének, Galina Visnyevszkajának ajánlott, zongoratrióra és szopránra írott ciklus a múlt századforduló egyik legjelentősebb orosz szimbolista költője, Alexander Blok verseit zenésíti meg, s előképe a fesztiválon ugyancsak hallható Muszorgszkij-ciklus, A halál dalai és táncai. A dalokban a három hangszer és az énekszólam mindenféle kombinációban megszólal, de együtt csak az utolsó dalban hallható. Amikor Sosztakovics eljátszotta és elénekelte a művet barátjának, Iszak Glinkmannak, utóbbi így emlékezett vissza az eseményre: „Úgy tűnt számomra, hogy ezekben a dalokban Sosztakovics őszintén vall magáról, és minden szenvedés ellenére azt fejezi ki, hogy reménykedik és hisz a jövőben.”

A járványügyi helyzetre való tekintettel, közönségünk biztonsága érdekében a koncertre szóló jegyek számát korlátoztuk, hogy az ülőhelyek között meglegyen a megfelelő távolság.