Joshua BellUSA

1967. december 9-én, Amerikában született hegedűművész. Hazájában  már 14 éves korában ismertté vált, ekkor debütált nagy feltűnést keltve a Riccardo Muti vezényelte Philadelphia Zenekarral, majd a Carnegie Hallban. Joshua Bell a legnevesebb zenekarokkal és karmesterekkel dolgozik, többek között a New York-i, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, a Bostoni, a Chicagói, a Londoni Szimfonikusokkal, a Dán Rádió Zenekarával, illetve Ashkenazyval, Gardinerrel, Levine-nal, Dutoit-val, Blomstedt-tel. Fellépett a világ zenei fővárosaiban, 1997-ben Jean-Yves Thibaudet-val turnézott világszerte, amit egy Carnegie Hall-beli koncert koronázott meg. Joshua Bell évente több mint száz koncertet ad, s mindeközben fesztivált szervez Londonban, kortárs szerzők világpremierjei fűződnek a nevéhez. Egy 1713-as Antonio Stradivari hegedűn játszik.

JOSHUA BELL HIVATALOS OLDALA

„1997-ben, még az előző évezredben történt, Salzburgban. Zsigmondy Dénes mesterkurzusán vettünk részt Katival, s az egyik délután ballagunk át a sétálóhídon, amikor azt vesszük észre, hogy két ismerősnek tűnő alak megy előttünk, egy nagy hajú úr és egy sármos fiatalember: Steven Isserlis és Joshua Bell. Megszólítottuk őket, remekül elbeszélgettünk, s azóta mindkettőjüket a barátaink között tudhatjuk. Amikor megnyertem az Indianapolisi versenyt, a verseny egyik díjaként megkaptam egy időre Josef Gingold Stradivariját. Gingold volt Joshua tanára, úgyhogy amikor Pesten járt, eljött hozzánk, mert szerette volna kipróbálni a legendás hangszert. Emlékszem, akkor cigányprímás nagyapám felvételét is megmutattam neki, és nagy hatást gyakorolt rá. Joshuát meghívtuk az első Kaposfestre is, ahol a nyitókoncerten felejthetetlen Kreutzer-szonátát játszott Kocsis Zoltánnal. Sokszor zenéltünk együtt, egy alkalommal egy privát koncerten is a manhattani lakásán, és elmondhatom, bármilyen szólamban is játszik mellette az ember, hihetetlen inspirációt nyújt a jelenléte. Ráadásul fantasztikusan próbál: tökéletesen oldja meg az emberi-zenei problémákat. Mert fantasztikus ember. Hogy milyen figyelmes és közvetlen barát, az valójában csak akkor derül ki, amikor szűk körben marad vele az ember, ez azonban ritkán fordul elő, mert valódi világsztár, aki körül szünet nélkül őrületes a nyüzsgés.” (Kelemen Barnabás)