Fellélegzés #17 – Bartók, Kodály

1931-es esszéjében Bartók azt írja a népzene művészi felhasználásának lehetőségeiről, hogy annak legmagasabb szintje, amikor a zeneszerző „sem parasztdallamokat, sem parasztdallam-imitációkat nem dolgoz föl zenéjében, de zenéjéből mégis ugyanaz a levegő árad, mint a parasztzenéből. Azt lehet mondani ilyenkor: a zeneszerző megtanulta a parasztok zenei nyelvét és rendelkezik vele oly tökéletes mértékben, amilyen tökéletes mértékben egy költő rendelkezik anyanyelvével.” A megtanult anyanyelv különös fogalma gyönyörűen jelzi, hogy Bartók számára – miként Kodály számára – mennyire fontos inspirációt jelentett a parasztzene, s hogy milyen mélyen építették be azt saját művészetükbe. A koncerten elhangzó művek kivétel nélkül a parasztzene „levegőjét” árasztják: a pedagógiai céllal komponált hegedűók éppúgy, mint a Benny Goodmannek ajánlott Kontrasztok, vagy az eredetileg zenekari műként fogant Két kép. Utóbbit Kocsis Zoltán, minden idők legjelentősebb Bartók-előadójának kétzongorás átiratában hallhatjuk. Az átirattal tisztelgünk Kocsis emléke előtt, aki rendszeres résztvevője volt a Fesztivál Akadémiának, és 2016-ban, halála előtt néhány hónappal még nagyszabású előadássorozatot tartott a fesztiválon Bartók vonósnégyeseiről.

A járványügyi helyzetre való tekintettel, közönségünk biztonsága érdekében a koncertre szóló jegyek számát korlátoztuk, hogy az ülőhelyek között meglegyen a megfelelő távolság.