Családfák

A „családfa” a legszebb metaforák egyike. Az a gondolat rejlik benne, hogy egy család egymást követő nemzedékei szervesen kapcsolódnak egymáshoz: gyökérzet és törzs nélkül az ágak, a levelek, a gyümölcsök sem elképzelhetők. A „családfa” fogalma sokféleképpen kapcsolódik a zenéhez és a zenéléshez, és egészen konkrétan a Fesztivál Akadémia Budapesthez. Az alapítók, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás maguk is egyetlen (most már négygyerekes) családot alkotnak, s mindketten zenész családból származnak. De a fesztiválon rajtuk kívül is rendszeresen fellépnek zenész családok, férjek feleségekkel, szülők gyerekekkel. A „családfa” tágabb értelemben is meghatározza a fesztivál programját, hiszen a műsorban nagy zeneszerző dinasztiák tagjai éppúgy szerepelnek, mint család-tematikájú kompozíciók J. S. Bachtól Mozarton át Brahmsig, Schumannig, Bartókig és kortárs zeneszerzőkig. Ha kört tovább tágítjuk, a családfa metaforája akár a különböző kamarazenei hagyományokra is ráilleszthető, s ekként beszélhetünk a kamarazenejáték sajátosan magyar „családjáról”, amely a fesztiválon fellépő Rados Ferencen keresztül az 1950-es években aktív mesterekig, s egészen Weiner Leóig visszavezethető. Ha pedig a klasszikus zenei előadók teljes nemzetközi közösségére egyetlen családként tekintünk, akkor a fesztivált akár afféle családi találkozónak is tekinthetjük, amelyen évente egyszer összejönnek testvérek, unokatestvérek, másodunokatestvérek, távolabbi rokonok, akik ugyanannak a nagy hagyománynak az örökösei. Végső soron tehát a fesztivál idei témája az lesz, hogy mit kaptunk a megelőző nemzedékektől, mit viszünk tovább, és mit adunk át az utánunk következőknek. Mik a gyökereink, milyen a törzsünk, merre nyúlnak az ágaink.

Műsornaptár

Művészek

Helyszínek